AZ ÉHEZŐK VIADALA KRITIKA
Jó estét kívánok, bocsássatok meg hogy most jövök,de most van időm... mert még lehet hogy lesz még egy szakköröm (dráma), de egyáltalán nem bánom, hiszen még így is van időm a blogolásra. A mai frissben egy kritikát szeretnék írni a kedvenc filmemről, Az Éhezők Viadaláról. A filmet moziban néztem meg, feliratosan. Az első gondolatom a filmről az volt, hogy: ez most komoly? Ilyen régies vacakra ültem be? Hiszen ez jött le az első 10 percből, majd ahogy a technológia fellendült élet is csöppent a filmbe. A film titkos fegyvere az nem volt más, mint Jennifer Lawrence a Katniss-t alakító Oscar-díjas színésznő. Sokan mondják, hogy pafojáa van... ez nem igaz, csak azok az emberke nem veszik észre a komolyságot, amelyet belefektet ebbe a nagyszabású filmbe... De ez lehet, hogy én gondolom így. De térjünk vissza a filmhez, ehhez hasonló történetet még sohasem láttam seholsem, ez is azt bizonyítja, hogy mennyire egyediek voltak a készítők. Most gondolok a fecsegőposzáta kitűzőre amely egy fontos motívuma volt az idei év nagy kreálmányának. Egy gondom volt vele, néha Katniss túl sokat menekült, bár ha másik nézőpontból nézzük akkor remekül volt megoldva a karaktere leírása. Amit nem szeretnék kihagyni az a szerelem és a büszkeség. Félretéve a szerelem iránti útálatot, ez teljesen érzékelhető itt (aki nem szereti, az a maga hibája.. én szeretem), a másik pedig amiről beszéltem az a büszkeség. És aki látta most azon gondolkozik, hogy miről beszélsz te?! Hát arórl beszélek, ahogyan Haymitch Katnisset nézte a tv-n keresztül. Én egyből kiszúrtam, hogy az a részeg nyertes bizony-bizony megkedvelte az önkéntes szegény lányt... Remélem sikerült kíváncsiságot ébresztenem bennetek és rávenni titeket, hogy nézzétek meg. Nem bánjátok meg!
|