Jó estét kívánok, bocsássatok meg hogy most jövök,de most van időm... mert még lehet hogy lesz még egy szakköröm (dráma), de egyáltalán nem bánom, hiszen még így is van időm a blogolásra. A mai frissben egy kritikát szeretnék írni a kedvenc filmemről, Az Éhezők Viadaláról. A filmet moziban néztem meg, feliratosan. Az első gondolatom a filmről az volt, hogy: ez most komoly? Ilyen régies vacakra ültem be? Hiszen ez jött le az első 10 percből, majd ahogy a technológia fellendült élet is csöppent a filmbe. A film titkos fegyvere az nem volt más, mint Jennifer Lawrence a Katniss-t alakító Oscar-díjas színésznő. Sokan mondják, hogy pafojáa van... ez nem igaz, csak azok az emberke nem veszik észre a komolyságot, amelyet belefektet ebbe a nagyszabású filmbe... De ez lehet, hogy én gondolom így. De térjünk vissza a filmhez, ehhez hasonló történetet még sohasem láttam seholsem, ez is azt bizonyítja, hogy mennyire egyediek voltak a készítők. Most gondolok a fecsegőposzáta kitűzőre amely egy fontos motívuma volt az idei év nagy kreálmányának. Egy gondom volt vele, néha Katniss túl sokat menekült, bár ha másik nézőpontból nézzük akkor remekül volt megoldva a karaktere leírása. Amit nem szeretnék kihagyni az a szerelem és a büszkeség. Félretéve a szerelem iránti útálatot, ez teljesen érzékelhető itt (aki nem szereti, az a maga hibája.. én szeretem), a másik pedig amiről beszéltem az a büszkeség. És aki látta most azon gondolkozik, hogy miről beszélsz te?! Hát arórl beszélek, ahogyan Haymitch Katnisset nézte a tv-n keresztül. Én egyből kiszúrtam, hogy az a részeg nyertes bizony-bizony megkedvelte az önkéntes szegény lányt... Remélem sikerült kíváncsiságot ébresztenem bennetek és rávenni titeket, hogy nézzétek meg. Nem bánjátok meg!